Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
大卫的诗，交与伶长。用丝弦的乐器。 显我为义的 神啊， 我呼吁的时候，求你应允我！ 我在困苦中，你曾使我宽广； 现在求你怜恤我，听我的祷告！
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
你们这上流人哪，你们将我的尊荣变为羞辱要到几时呢？ 你们喜爱虚妄，寻找虚假，要到几时呢？ (细拉)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
你们要知道，耶和华已经分别虔诚人归他自己； 我求告耶和华，他必听我。
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
你们应当畏惧，不可犯罪； 在床上的时候，要心里思想，并要肃静。 (细拉)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
当献上公义的祭， 又当倚靠耶和华。
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
有许多人说：谁能指示我们什么好处？ 耶和华啊，求你仰起脸来，光照我们。
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
你使我心里快乐， 胜过那丰收五谷新酒的人。
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
我必安然躺下睡觉， 因为独有你—耶和华使我安然居住。
