Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Katoeng kruek zaehoikung hanah, katoeng Neginoth hoi sak koi David ih Saam laa. Aw ka toenghaih Sithaw, kang kawk naah na oi pae ah: dawnraihaih hoi ka oh naah monghaih nang paek; lawk ka thuih naah, tahmenhaih hoiah nang tahngaih pae.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Aw kaminawk, ka lensawkhaih hae nasetto maw azat nang paw o sak han vop? Nasetto maw avang ai hmuen to na palung o moe, lok amlaihaih na pakrong o han vop? (Selah)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Toe Sithaw panoek kami loe Sithaw mah Angmah hanah pahoe boeh, tiah panoek oh: anih to ka kawk naah Angraeng mah na pathim tih.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Tasoeh takuenhaih hoi om oh loe, zaehaih sah o hmah: iihkhun nuiah nang song naah, anghngai o duem ah loe, palung hoiah khopoek oh. (Selah)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Katoeng hmuenpaekhaih to sah oh loe, Angraeng to oep oh.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Mi mah maw aicae han kahoih hmuen patuek tih? tiah thui kami paroeai oh. Angraeng, na mikhmai aanghaih to kaicae nuiah amtuengsak ah.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Cang to hak o moe, misurthaih hak o nathuem ih nihcae anghoehaih pongah doeh, ka palung thungah anghoehaih pop kue ah nang suek pae.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Kai loe monghaih hoiah kang song moe, ka iih han boeh: Angraeng, nang mah khue ni, ngan nang cuemsak.
