Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Na sia: ne gadobe goe bu sia: ne ima. Hina Gode, Di da na gaga: su dunu. Na se nabaloba, Dia na fidi. Wali, Di da nama asigima amola na sia: ne gadobe nabima.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Eso habowali dilia fi dunu da nama higama: bela: ? Eso habowali dilia da hamedei liligi amo hanama: bela: , amola ogogosu liligi amoma fa: no bobogema: bela: ?
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Dawa: ma! Hina Gode da moloidafa noga: i dunu amo Ea fidafa hamomusa: ilegei dagoi. Amola na da Ema wele sia: sea, E da na wele sia: su naba.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Dilia beda: ga yaguguma! Amola wadela: le hamosu hou fisima. Dilia da ouiya: le agoane dilia debea da: iya dialea, bagade dadawa: laloma.
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Gobele salasu moloidafa amo Hina Godema ima, amola Ema dafawaneyale dawa: ma.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Dunu bagohame da agoane sia: ne gadosa, “Hina Gode! Ninima Dia hahawane fidisu hou baligili ima. Ninima asigiwane ba: ma.”
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Ilia da gagoma amola waini lai dagoiba: le hahawane ba: sa. Be hahawane hou Di da nama i dagoi, amo da amo osobo bagade hou bagadewane baligisa.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Na diasa: ili gasia golai dialoba, hahawane golasa. Hina Gode! Di fawane da na noga: le gaga: sa.
