Zsoltárok 39

1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

Dije: Daré atención a mis caminos, para que mi lengua no haga nada malo; Mantendré mi boca bajo control, mientras que el pecador está delante de mí.

2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

No hice ningún sonido, no dije palabra, ni siquiera de bien; pero se agravó mi dolor.

3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

Mi corazón ardía en mi pecho; mientras estaba sumido en mis pensamientos, el fuego estaba encendido; entonces dije con mi lengua,

4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

Señor, concédeme el conocimiento de mi fin y de la medida de mis días, para que pueda ver cuán débil soy.

5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

Has hecho que mis días no sean más que una medida de mano; y mis años no son nada en tus ojos; de verdad, cada hombre es solo un respiro. (Selah)

6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

En verdad, cada hombre es como una sombra; en vano se afana: hace una gran reserva de riqueza, y no tiene conocimiento de quién la obtendrá.

7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

Y ahora, Señor, ¿qué estoy esperando? mi esperanza está en ti.

8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

Hazme libre de todos mis pecados; no dejes que me avergüence el hombre necio.

9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

Estaba callado y mantuve la boca cerrada; porque tu hiciste.

10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

No permitas que tu mano sea dura conmigo; Estoy consumido por los golpes de tu mano.

11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

Reprendes y disciplinas él pecado del hombre, reduces a polvo lo más estimado por el; Verdaderamente, cada hombre no es más que un respiro. (Selah)

12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

Oye mi oración en tus oídos, oh Señor, y presta atención a mi clamor, responde a mi llanto; porque mi tiempo aquí es corto para ti, como un ave de paso y dentro de poco me iré, como todos mis padres.

13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

Deja de mirarme, para que yo sea consolado, antes que me vaya de aquí, y me convierta en nada.