Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
В конец, Идифуму, песнь Давиду. Рех: сохраню пути моя, еже не согрешати ми языком моим: положих устом моим хранило, внегда востати грешному предо мною.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
Онемех и смирихся, и умолчах от благ, и болезнь моя обновися.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
Согреяся сердце мое во мне, и в поучении моем разгорится огнь: глаголах языком моим:
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
скажи ми, Господи, кончину мою и число дний моих, кое есть, да разумею, что лишаюся аз.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Се, пяди положил еси дни моя, и состав мой яко ничтоже пред Тобою: обаче всяческая суета всяк человек живый.
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Убо образом ходит человек, обаче всуе мятется: сокровищствует, и не весть, кому соберет я.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
И ныне кто терпение мое? Не Господь ли? И состав мой от Тебе есть.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
От всех беззаконий моих избави мя: поношение безумному дал мя еси.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
Онемех и не отверзох уст моих, яко Ты сотворил еси.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Отстави от мене раны Твоя: от крепости бо руки Твоея аз изчезох.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
Во обличениих о беззаконии наказал еси человека, и истаял еси яко паучину душу его: обаче всуе всяк человек.
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Услыши молитву мою, Господи, и моление мое внуши, слез моих не премолчи: яко преселник аз есмь у Тебе и пришлец, якоже вси отцы мои.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Ослаби ми, да почию, прежде даже не отиду, и ктому не буду.
