Zsoltárok 39

1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

Nai kan, pwe i ender wia dip ki lo i. I pan jali pena au ai arain en me japun o mi re i.

2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

I kadukiedier ai lokaia o nenenlar o jolar inda duen peren a ai kalokolok lalaudalar.

3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

Monion i karakaradar nan kapedi, o ma i pan tamanda mepukat, a rajon kijiniai lulada; i ap lokaia kida lo i.

4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

Main, kotin padaki on ia, me maur i pan imwijokela, o imwi pan ai ran akan, me i pan jamoer.

5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

Mani, ai ran akan dueta talap en pa en aramaj re omui; o maur i likamata jota meakot mo’mui. Melel aramaj, me kin keleki pein i, kin dueta adiniai.

6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

Re kin alialu jili rajon mota, re kin katoutouki pein irail dodok mal. Re kin nanak pena ap jaja, ij me pan naineki.

7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

Ari Main, ij me i en auiaui? I kaporoporeki komui.

8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

Dore ia la jan dip ai karoj, o kom der mueid on, me pweipwei kan en kaurur kin ia.

9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

I pan nenenla o jota jar pajan au ai, pwe kom kotin wiadar.

10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

Kotin katukiedi omui kaloko ia; pwe nai dupok kilar ai kalokolok pan lim omui.

11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

Ma kom pan kaloke amen pweki dip a, mom a kajelel ap pan juedala likamada man en mot kanala. O meid mal aramaj karoj!

12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

Main kom kotin ereki ni kapakap, o mani ai likwir, o der japaimokid ni ai janejan, pwe nai japwilim omui men kairu o pweledan omui wei men dueta jam ai kan karoj.

13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

Kom kotin muei jan ia, pwe i en kelailada, mon ai pan kokowei o jolar mia.