< Zsoltárok 39 >

1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
To the Overseer, to Jeduthun. — A Psalm of David. I have said, 'I observe my ways, Against sinning with my tongue, I keep for my mouth a curb, while the wicked [is] before me.'
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumb [with] silence, I kept silent from good, and my pain is excited.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
Hot [is] my heart within me, In my meditating doth the fire burn, I have spoken with my tongue.
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
'Cause me to know, O Jehovah, mine end, And the measure of my days — what it [is],' I know how frail I [am].
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Lo, handbreadths Thou hast made my days, And mine age [is] as nothing before Thee, Only, all vanity [is] every man set up. (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Only, in an image doth each walk habitually, Only, [in] vain, they are disquieted, He heapeth up and knoweth not who gathereth them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And, now, what have I expected? O Lord, my hope — it [is] of Thee.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
From all my transgressions deliver me, A reproach of the fool make me not.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I have been dumb, I open not my mouth, Because Thou — Thou hast done [it].
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Turn aside from off me Thy stroke, From the striving of Thy hand I have been consumed.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
With reproofs against iniquity, Thou hast corrected man, And dost waste as a moth his desirableness, Only, vanity [is] every man. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, O Jehovah, And [to] my cry give ear, Unto my tear be not silent, For a sojourner I [am] with Thee, A settler like all my fathers.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Look from me, and I brighten up before I go and am not!

< Zsoltárok 39 >