Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
For the Chief Musician. For Jeduthun. A Psalm by David. I said, “I will watch my ways, so that I don’t sin with my tongue. I will keep my mouth with a bridle while the wicked is before me.”
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was mute with silence. I held my peace, even from good. My sorrow was stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart was hot within me. While I meditated, the fire burnt. I spoke with my tongue:
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
“LORD, show me my end, what is the measure of my days. Let me know how frail I am.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Behold, you have made my days hand widths. My lifetime is as nothing before you. Surely every man stands as a breath.” (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
“Surely every man walks like a shadow. Surely they busy themselves in vain. He heaps up, and doesn’t know who shall gather.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
Now, Lord, what do I wait for? My hope is in you.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliver me from all my transgressions. Don’t make me the reproach of the foolish.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I was mute. I didn’t open my mouth, because you did it.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove your scourge away from me. I am overcome by the blow of your hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When you rebuke and correct man for iniquity, you consume his wealth like a moth. Surely every man is but a breath.” (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
“Hear my prayer, LORD, and give ear to my cry. Don’t be silent at my tears. For I am a stranger with you, a foreigner, as all my fathers were.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Oh spare me, that I may recover strength, before I go away and exist no more.”
