Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
To the choirmaster (for Jeduthun *Q(K)*) a psalm of David. I said I will guard ways my from sinning with tongue my I will keep to mouth my a muzzle while still [the] wicked [is] to before me.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumb silence I was silent from good and pain my it was stirred up.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
It became hot heart my - in inner being my in sighing my it burned fire I spoke with tongue my.
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
Make known to me O Yahweh - end my and [the] measure of days my what? [is] it let me know how! fleeting [am] I.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Here! handbreadths - you have made days my and lifespan my [is] like nothing before you [is] only all vanity all humankind [which] stands (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Only an image - he goes about a person only vanity people are in turmoil! he heaps up and not he knows who? [will be] gathering them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now what? do I wait for O Lord hope my [is] to you it.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
From all transgressions my deliver me a reproach of [the] foolish may not you make me.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I am dumb not I open mouth my for you you have acted.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove from on me plague your from [the] hostility of hand your I I have come to an end.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
With rebukes on iniquity - you have disciplined a person and you have melted like moth desired [thing] his [is] only vanity all humankind (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear! prayer my - O Yahweh and cry for help my - give ear to! to tear[s] my may not you be silent for [am] a sojourner I with you a resident alien like all ancestors my.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Smear from me so let me be cheerful before I will go and there not [will be] me.
