Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
For the Chief Musician, for Jeduthun. A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart was hot within me; while I was musing the fire kindled: [then] spake I with my tongue:
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is; let me know how frail I am.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Behold, thou hast made my days [as] handbreadths; and mine age is as nothing before thee: surely every man at his best estate is altogether vanity. (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Surely every man walketh in a vain shew: surely they are disquieted in vain: he heapeth up [riches], and knoweth not who shall gather them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now, Lord, what wait I for? my hope is in thee.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I was dumb, I opened not my mouth; because thou didst it.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thine hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When thou with rebukes dost correct man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; hold not thy peace at my tears: for I am a stranger with thee, a sojourner, as all my fathers were.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more.
