Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
For the leader; for Jeduthun. A psalm of David. I vowed to watch my words, and sin not with my tongue, but to put on my mouth a muzzle, while the wicked were in my presence.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was silent and dumb, speechless: but my pain was stirred up.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart grew hot within me; as I mused, the fire was kindled, till at last the words came to my tongue.
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
‘Teach me, O Lord, my end, and the sum of my days what it is. Let me know how transient I am.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
See! My days you have made but a span, and my life is as nothing before you. It is but as a breath that everyone stands: (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
it is but in mere semblance we walk to and fro, and all our noise is for nothing. We heap up, and know not who will gather.’
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now, what wait I for, Lord? My hope is in you.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
From all my transgressions deliver me; make me not the scorn of the fool.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I am dumb, never opening my mouth, for this is your own doing.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove your stroke from off me: by the might of your hand I am spent.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When you rebuke someone to punish their sins, you consume, like a moth, what they treasures. Everyone is only a breath. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, O Lord; attend to my cry for help. Hold not your peace at my tears. For I am but a guest of yours, a stranger visiting, like all my ancestors.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Look away from me, let me smile again, before I die and am gone.
