Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: then spoke I with my tongue,
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is: that I may know how frail I am.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Behold, you have made my days as an handbreadth; and mine age is as nothing before you: verily every man at his best state is altogether vanity. (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Surely every man walks in a vain show: surely they are disquieted in vain: he heaps up riches, and knows not who shall gather them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now, Lord, what wait I for? my hope is in you.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I was dumb, I opened not my mouth; because you did it.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove your stroke away from me: I am consumed by the blow of your hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When you with rebukes do correct man for iniquity, you make his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; hold not your peace at my tears: for I am a stranger with you, and a sojourner, as all my fathers were.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
O spare me, that I may recover strength, before I go behind, and be no more.
