Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
To the excellent musician Ieduthun. I thought, I will take heede to my wayes, that I sinne not with my tongue: I will keepe my mouth brideled, while the wicked is in my sight.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumme and spake nothing: I kept silece euen from good, and my sorow was more stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
Mine heart was hote within me, and while I was musing, the fire kindeled, and I spake with my tongue, saying,
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
Lord, let me know mine ende, and the measure of my dayes, what it is: let mee knowe howe long I haue to liue.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Beholde, thou hast made my dayes as an hand breadth, and mine age as nothing in respect of thee: surely euery man in his best state is altogether vanitie. (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Doubtlesse man walketh in a shadowe, and disquieteth himselfe in vaine: he heapeth vp riches, and cannot tell who shall gather them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now Lord, what wait I for? mine hope is euen in thee.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliuer me from all my transgressions, and make me not a rebuke vnto the foolish.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I should haue bene dumme, and not haue opened my mouth, because thou didest it.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Take thy plague away from mee: for I am consumed by the stroke of thine hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When thou with rebukes doest chastise man for iniquitie, thou as a mothe makest his beautie to consume: surely euery man is vanitie. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Heare my prayer, O Lord, and hearken vnto my cry: keepe not silence at my teares, for I am a strager with thee, and a soiourner as all my fathers.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Stay thine anger from me, that I may recouer my strength, before I go hence and be not.
