Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
To the chief Musician, to Jeduthun. A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a muzzle, while the wicked is before me.
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was dumb with silence, I held my peace from good; and my sorrow was stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart burned within me; the fire was kindled in my musing: I spoke with my tongue,
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
Make me to know, Jehovah, mine end, and the measure of my days, what it is: I shall know how frail I am.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
Behold, thou hast made my days [as] hand-breadths, and my lifetime is as nothing before thee; verily, every man, [even] the high placed, is altogether vanity. (Selah)
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Verily, man walketh in a vain show; verily they are disquieted in vain; he heapeth up [riches], and knoweth not who shall gather them.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now, what wait I for, Lord? my hope is in thee.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliver me from all my transgressions; make me not the reproach of the foolish.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I was dumb, I opened not my mouth; for thou hast done [it].
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thy hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
When thou with rebukes dost correct a man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely, every man is vanity. (Selah)
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, Jehovah, and give ear unto my cry; be not silent at my tears: for I am a stranger with thee, a sojourner, like all my fathers.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Look away from me, and let me recover strength, before I go hence and be no more.
