Zsoltárok 39
1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
For the choirmaster. For Jeduthun. A Psalm of David. I said, “I will watch my ways so that I will not sin with my tongue; I will guard my mouth with a muzzle as long as the wicked are present.”
2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
I was speechless and still; I remained silent, even from speaking good, and my sorrow was stirred.
3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
My heart grew hot within me; as I mused, the fire burned. Then I spoke with my tongue:
4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
“Show me, O LORD, my end and the measure of my days. Let me know how fleeting my life is.
5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
You, indeed, have made my days as handbreadths, and my lifetime as nothing before You. Truly each man at his best exists as but a breath.
6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
Surely every man goes about like a phantom; surely he bustles in vain; he heaps up riches not knowing who will haul them away.
7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
And now, O Lord, for what do I wait? My hope is in You.
8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
Deliver me from all my transgressions; do not make me the reproach of fools.
9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
I have become mute; I do not open my mouth because of what You have done.
10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
Remove Your scourge from me; I am perishing by the force of Your hand.
11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
You discipline and correct a man for his iniquity, consuming like a moth what he holds dear; surely each man is but a vapor.
12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
Hear my prayer, O LORD, and give ear to my cry for help; do not be deaf to my weeping. For I am a foreigner dwelling with You, a stranger like all my fathers.
13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
Turn Your gaze away from me, that I may again be cheered before I depart and am no more.”
