Zsoltárok 39

1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

大卫的诗，交与伶长耶杜顿。 我曾说：我要谨慎我的言行， 免得我舌头犯罪； 恶人在我面前的时候， 我要用嚼环勒住我的口。

2 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

我默然无声，连好话也不出口； 我的愁苦就发动了，

3 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

我的心在我里面发热。 我默想的时候，火就烧起， 我便用舌头说话。

4 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

耶和华啊，求你叫我晓得我身之终！ 我的寿数几何？ 叫我知道我的生命不长！

5 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

你使我的年日窄如手掌； 我一生的年数，在你面前如同无有。 各人最稳妥的时候，真是全然虚幻。 (细拉)

6 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

世人行动实系幻影。 他们忙乱，真是枉然； 积蓄财宝，不知将来有谁收取。

7 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

主啊，如今我等什么呢？ 我的指望在乎你！

8 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

求你救我脱离一切的过犯， 不要使我受愚顽人的羞辱。

9 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

因我所遭遇的是出于你， 我就默然不语。

10 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

求你把你的责罚从我身上免去； 因你手的责打，我便消灭。

11 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

你因人的罪恶惩罚他的时候， 叫他的笑容消灭，如衣被虫所咬。 世人真是虚幻！ (细拉)

12 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

耶和华啊，求你听我的祷告， 留心听我的呼求！ 我流泪，求你不要静默无声！ 因为我在你面前是客旅， 是寄居的，像我列祖一般。

13 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

求你宽容我， 使我在去而不返之先可以力量复原。