Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Dawut yazghan küy: — (Eslime üchün) I Perwerdigar, ghezipingde tenbih bermigeysen, Qehringde méni jazalimighaysen!
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Chünki oqliring méni zeximlendürüp sanjidi, Qolung üstümdin qattiq basti.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Qattiq gheziping tüpeylidin etlirimde héch saqliq yoq, Gunahim tüpeylidin ustixanlirimda aram yoqtur.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Chünki gunahlirim boyumdin tashti; Ular kötürelmigüsiz éghir yüktek méni bésiwaldi.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Exmeqliqimdin jarahetlirim sésip, shelwerep ketti.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Azabtin bellirim tolimu pükülüp ketti, Kün boyi ghemge pétip yürimen!
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Chatiraqlirim otqa toldi, Etlirimning saq yéri yoqtur.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Men tolimu halsirap, ézilip kettim; Qelbimdiki azab-qayghu tüpeylidin hörkireymen.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Reb, barliq arzuyum köz aldingdidur; Uh tartishlirim Sendin yoshurun emes;
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Yürikim jighildap, halimdin kettim; Közlirimning nuri öchti.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Yar-buraderlirimmu méni urghan waba tüpeylidin, özlirini mendin tartti; Yéqinlirimmu mendin yiraq qachti.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Jénimni almaqchi bolghanlar tuzaq quridu; Manga ziyanni qestligenler zehirini chachmaqta; Ular kün boyi hiyle-mikirlerni oylimaqta.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Lékin men gas ademdek anglimaymen, Gacha ademdek aghzimni achmaymen;
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Berheq, men angliyalmaydighan gaslardek bolup qaldim; Aghzimda qilidighan reddiye-tenbih yoq.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Chünki ümidimni Sen Perwerdigargha baghlidim; Reb Xudayim, Sen iltijayimgha ijabet qilisen.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Chünki men: — «Ular méning üstümge chiqip maxtanmighay; Bolmisa, putlirim téyilip ketkende, ular shadlinidu» — dédim men.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Chünki men deldengship, tügishey dep qaldim, Azabim köz aldimdin ketmeydu.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Chünki men öz yamanliqimni iqrar qilimen; Gunahim üstide qayghurimen.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Lékin düshmenlirim jushqun hem küchlüktur; Qara chaplap, manga nepretlen’genlerning sani nurghundur.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Wapagha japa qilidighanlar bolsa, men bilen qarshilishidu; Chünki men yaxshiliqni közlep, intilimen.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
I Perwerdigar, mendin waz kechmigeysen! I Xudayim, mendin yiraqlashmighaysen!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
I Reb, méning nijatliqim, Manga chapsan yardem qilghaysen!
