Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Oh Gospod, ne oštevaj me v svojem besu niti me ne karaj v svojem silnem nezadovoljstvu.
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Kajti tvoje puščice trdno tičijo v meni in tvoja roka me boleče pritiska.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Zaradi tvoje jeze na mojem mesu ni zdravja niti ni v mojih kosteh zaradi mojega greha nobenega počitka.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Kajti moje krivičnosti so presegle mojo glavo, kakor težko breme so zame pretežke.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Moje rane zaudarjajo in so okužene zaradi moje nespametnosti.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Zaskrbljen sem, silno sem sklonjen, ves dan hodim in žalujem.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Kajti moja ledja so napolnjena z gnusno boleznijo in zdravja ni na mojem mesu.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Slaboten sem in boleče zlomljen, vpil sem zaradi nemira v svojem srcu.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Gospod, pred teboj je vse moje hrepenenje in moje stokanje ni skrito pred teboj.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Moje srce trepeta, moja moč me zapušča. Glede svetlobe mojih oči, je tudi ta odšla od mene.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Moji ljubi in moji prijatelji stojijo daleč stran od moje rane in moji sorodniki stojijo daleč stran.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Tudi tisti, ki mi strežejo po življenju, zame postavljajo zanke in tisti, ki iščejo mojo bolečino, govorijo pogubne stvari in si ves dan domišljajo prevare.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Toda jaz, kakor gluh človek, nisem slišal in bil sem nem človek, ki ne odpira svojih ust.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Tako sem bil človek, ki ne sliši in v čigar ustih ni opominov.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Kajti vate zaupam, oh Gospod, ti boš uslišal, oh Gospod, moj Bog.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Kajti rekel sem: » Usliši me, da se ne bi sicer veselili nad menoj. Ko moje stopalo zdrsuje, se poveličujejo proti meni.«
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Kajti pripravljen sem, da se zaustavim in moja bridkost je nenehno pred menoj.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Kajti oznanil bom svojo krivičnost, žalosten bom zaradi svojega greha.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Toda moji sovražniki so živi in oni so močni, in tisti, ki me krivično sovražijo, so pomnoženi.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Tudi tisti, ki vračajo zlo za dobro, so moji nasprotniki, ker sledim stvari, ki je dobra.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Ne zapusti me, oh Gospod. Oh moj Bog, ne bodi daleč od mene.
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Podvizaj se, da mi pomagaš, oh Gospod, rešitev moje duše.
