Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
En salme av David; til ihukommelse. Herre, straff mig ikke i din vrede, og tukt mig ikke i din harme!
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
For dine piler har rammet mig, og din hånd er falt tungt på mig.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Det er intet friskt i mitt kjød for din vredes skyld, det er ingen fred i mine ben for min synds skyld.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
For mine misgjerninger går over mitt hode, som en tung byrde er de mig for tunge.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Mine bylder lukter ille, de råtner for min dårskaps skyld.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Jeg er kroket, aldeles nedbøiet; hele dagen går jeg i sørgeklær.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
For mine lender er fulle av brand, og det er intet friskt i mitt kjød.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Jeg er kold og stiv og aldeles knust, jeg hyler for mitt hjertes stønnen.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Herre, for ditt åsyn er all min lengsel, og mitt sukk er ikke skjult for dig.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mitt hjerte slår heftig, min kraft har sviktet mig, og mine øines lys, endog det er borte for mig.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Mine venner og mine frender holder sig i avstand fra min plage, og mine nærmeste står langt borte.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Og de som står mig efter livet, setter snarer, og de som søker min ulykke, taler om undergang, og på svik tenker de den hele dag.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Og jeg er som en døv, jeg hører ikke, og som en stum, som ikke later op sin munn.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Ja, jeg er som en mann som ikke hører, og som ikke har motsigelse i sin munn.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
For til dig, Herre, står mitt håp; du skal svare, Herre min Gud!
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
For jeg sier: De vil ellers glede sig over mig; når min fot vakler, ophøier de sig over mig.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
For jeg er nær ved å falle, og min smerte er alltid for mig.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
For jeg bekjenner min misgjerning, jeg sørger over min synd.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Og mine fiender lever, er mektige, og mange er de som hater mig uten årsak.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Og de som gjengjelder godt med ondt, står mig imot, fordi jeg jager efter det gode.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Forlat mig ikke, Herre! Min Gud, vær ikke langt borte fra mig!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Skynd dig å hjelpe mig, Herre, min frelse!
