Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
