< Zsoltárok 38 >

1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Ein Psalm Davids. Zum Gedächtnis. HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn, züchtige mich nicht in deinem Grimm;
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
denn deine Pfeile haben mich getroffen, und deine Hand liegt schwer auf mir.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Es ist nichts Unversehrtes an meinem Fleisch vor deinem Zorn, kein Friede in meinen Gebeinen wegen meiner Sünde.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Denn meine Schulden gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer geworden.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Meine Wunden stinken und eitern von meiner Torheit.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Ich bin tief gebeugt und niedergedrückt; ich gehe traurig einher den ganzen Tag;
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
denn meine Lenden sind ganz entzündet, und es ist nichts Gesundes an meinem Fleisch.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Ich bin ganz kraftlos und zermalmt; ich heule vor Unruhe meines Herzens.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
O Herr, mein ganzes Verlangen sei dir vorgelegt, und mein Seufzen sei dir nicht verborgen!
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mein Herz pocht heftig, meine Kraft hat mich verlassen, und das Licht meiner Augen ist nicht bei mir.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Meine Lieben und Freunde treten beiseite wegen meiner Plage, und meine Nächsten stehen von ferne;
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
die aber, welche mir nach dem Leben trachten, legen mir Schlingen, und die mein Unglück suchen, besprechen meinen Untergang und ersinnen Lügen den ganzen Tag.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber bin wie ein Tauber und höre nichts, und wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Und ich bin wie einer, der nichts hört, und in dessen Mund kein Widerspruch ist.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Denn auf dich, HERR, hoffe ich; du wirst antworten, Herr, mein Gott!
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Denn wenn ich redete, wie würden sie sich über mich freuen! Wenn mein Fuß ins Wanken geriete, wie würden sie frohlocken über mich!
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Denn ich bin nahe daran zu fallen, und mein Schmerz ist immerdar vor mir.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Denn ich bekenne meine Schuld und bin bekümmert wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Aber die mich grundlos befeinden, sind mächtig, und derer, die mich unter falschem Vorwand hassen, sind viele.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Die mir Gutes mit Bösem vergelten, sind mir feind, weil ich dem Guten nachjage.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Verlaß mich nicht, o HERR! Mein Gott, sei nicht fern von mir!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Eile mir zu helfen, o Herr, mein Heil!

< Zsoltárok 38 >