Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Ein Psalm Davids, zum Gedächtnis. HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm.
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Denn deine Pfeile stecken in mir, und deine Hand drückt mich.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Es ist nichts Gesundes an meinem Leibe vor deinem Drohen und ist kein Friede in meinen Gebeinen vor meiner Sünde.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Denn meine Sünden gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer geworden.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Meine Wunden stinken und eitern vor meiner Torheit.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Ich gehe krumm und sehr gebückt; den ganzen Tag gehe ich traurig.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Denn meine Lenden verdorren ganz, und ist nichts Gesundes an meinem Leibe.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Es ist mir gar anders denn zuvor, und ich bin sehr zerstoßen. Ich heule vor Unruhe meines Herzens.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Herr, vor dir ist alle meine Begierde, und mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mein Herz bebt, meine Kraft hat mich verlassen, und das Licht meiner Augen ist nicht bei mir.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Meine Lieben und Freunde treten zurück und scheuen meine Plage, und meine Nächsten stehen ferne.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Und die mir nach dem Leben trachten, stellen mir nach; und die mir übelwollen, reden, wie sie Schaden tun wollen, und gehen mit eitel Listen um.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber muß sein wie ein Tauber und nicht hören, und wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut,
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
und muß sein wie einer, der nicht hört und der keine Widerrede in seinem Munde hat.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Aber ich harre, HERR, auf dich; du, Herr, mein Gott, wirst erhören.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Denn ich denke: Daß sie sich ja nicht über mich freuen! Wenn mein Fuß wankte, würden sie sich hoch rühmen wider mich.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Denn ich bin zu Leiden gemacht, und mein Schmerz ist immer vor mir.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Denn ich zeige meine Missetat an und sorge wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Aber meine Feinde leben und sind mächtig; die mich unbillig hassen, derer ist viel.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Und die mir Arges tun um Gutes, setzen sich wider mich, darum daß ich an dem Guten halte.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Verlaß mich nicht, HERR! Mein Gott, sei nicht ferne von mir!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Eile, mir beizustehen, Herr, meine Hilfe.
