Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Ein Lied; von David, zum Erlernen. Bestraf mich nicht in Deinem Zorne, Herr! In Deinem Grimme züchtige mich nicht noch mehr!
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Denn Deine Pfeile sind gar tief in mich gedrungen, und Deine Hand liegt schwer auf mir.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
An meinem Fleische ist nichts heil ob Deinem Zorn, nichts unversehrt an meinem Leib ob meiner Sünde.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Denn meine Sünden übersteigen mir das Haupt, sind mir zu schwer, wie eine ungeheure Last.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Und eiternd faulen meine Wunden um meiner Torheit willen.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Ich winde mich und krümme mich so heftig und allzeit gehe ich betrübt einher.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
In meinem Innern wühlt der Brand; an meinem Leib ist nichts Gesundes.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Ich bin gelähmt, zermalmt und stöhne; mir klopft das Herz.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Vor Dir liegt jeder meiner Wünsche offen, Herr; mein Seufzen ist Dir nicht verborgen.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mir pocht das Herz und steht mir still, und meine Kraft, mein Augenlicht versagen mir den Dienst.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Die Freunde und Gefährten treten zurück vor meiner Plage; fern stehen die Verwandten mir.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Die auf mein Leben lauern, legen Schlingen, und die mein Unglück suchen, drohen mit Verderben und schmieden täglich Ränke.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Und ich? Ich bin wie taub und höre nichts, bin wie ein Stummer, der den Mund nicht öffnet,
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
bin wie ein Mensch, der nichts versteht und keinen Widerspruch im Munde führt.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Denn ich vertraue, Herr, auf Dich; Du Herr, mein Gott, wirst Rede stehen,
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Weil ich mir sag, sie dürfen meiner nimmer spotten, und glitte aus mein Fuß, nicht über mich frohlocken.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Schon bin ich ja dem Falle nah, stets meiner Schwäche mir bewußt.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Denn ich bekenne meine Schuld und gräme mich um meine Sünde.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Doch zahlreich sind, die unverschuldet mich befeinden, und viele, die mich grundlos hassen,
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
und die mit Bösem Gutes mir vergelten, mich lästern, daß ich nach dem Guten strebe.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Verlaß mich nicht, o Herr! Mein Gott, entfern Dich nicht von mir!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Zu meinem Schutze schnell herbei! Zu Hilfe, Herr!
