< Zsoltárok 38 >
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Ein Psalm von David zum Gedächtnis. Jehova, strafe mich nicht in deinem Zorn, noch züchtige mich in deinem Grimm!
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Denn deine Pfeile sind in mich eingedrungen, und deine Hand hat sich auf mich herabgesenkt.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Nichts Heiles ist an meinem Fleische wegen deines Zürnens, kein Frieden in meinen Gebeinen wegen meiner Sünde.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Denn meine Ungerechtigkeiten sind über mein Haupt gegangen, wie eine schwere Last sind sie zu schwer für mich.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Es stinken, es eitern meine Wunden wegen meiner Torheit.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Ich bin gekrümmt, über die Maßen gebeugt; den ganzen Tag gehe ich trauernd einher.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Denn voll Brand sind meine Lenden, und nichts Heiles ist an meinem Fleische.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Ich bin ermattet und über die Maßen zerschlagen, ich heule vor Gestöhn meines Herzens.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Herr, vor dir ist all mein Begehr, und mein Seufzen ist nicht vor dir verborgen.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mein Herz pocht, verlassen hat mich meine Kraft; und das Licht meiner Augen, auch das ist nicht bei mir.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Meine Lieben und meine Genossen stehen fernab von meiner Plage, und meine Verwandten stehen von ferne.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Und die nach meinem Leben trachten, legen mir Schlingen; und die mein Unglück suchen, reden von Schadentun und sinnen auf Trug den ganzen Tag.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber, wie ein Tauber, höre nicht, und bin wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Und ich bin wie ein Mann, der nicht hört, und in dessen Munde keine Gegenreden sind.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Denn auf dich, Jehova, harre ich; du, du wirst antworten, Herr, mein Gott.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Denn ich sprach: Daß sie sich nicht über mich freuen! Beim Wanken meines Fußes tun sie groß wider mich.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Denn ich bin nahe daran zu hinken, und mein Schmerz ist beständig vor mir.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Denn ich tue kund meine Ungerechtigkeit; ich bin bekümmert wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Meine Feinde aber leben, sind stark, und viele sind derer, die ohne Grund mich hassen;
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
und Böses für Gutes vergeltend, feinden sie mich an, weil ich dem Guten nachjage.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Verlaß mich nicht, Jehova; mein Gott, sei nicht fern von mir!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Eile zu meiner Hilfe, Herr, meine Rettung!