Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Psaume de David. Pour souvenir. Éternel! Ne me punis pas dans ta colère, Et ne me châtie pas dans ta fureur.
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Car tes flèches m’ont atteint, Et ta main s’est appesantie sur moi.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Il n’y a rien de sain dans ma chair à cause de ta colère, Il n’y a plus de vigueur dans mes os à cause de mon péché.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Car mes iniquités s’élèvent au-dessus de ma tête; Comme un lourd fardeau, elles sont trop pesantes pour moi.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Mes plaies sont infectes et purulentes, Par l’effet de ma folie.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Je suis courbé, abattu au dernier point; Tout le jour je marche dans la tristesse.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Car un mal brûlant dévore mes entrailles, Et il n’y a rien de sain dans ma chair.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Je suis sans force, entièrement brisé; Le trouble de mon cœur m’arrache des gémissements.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Seigneur! Tous mes désirs sont devant toi, Et mes soupirs ne te sont point cachés.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Mon cœur est agité, ma force m’abandonne, Et la lumière de mes yeux n’est plus même avec moi.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Mes amis et mes connaissances s’éloignent de ma plaie, Et mes proches se tiennent à l’écart.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Ceux qui en veulent à ma vie tendent leurs pièges; Ceux qui cherchent mon malheur disent des méchancetés, Et méditent tout le jour des tromperies.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Et moi, je suis comme un sourd, je n’entends pas; Je suis comme un muet, qui n’ouvre pas la bouche.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Je suis comme un homme qui n’entend pas, Et dans la bouche duquel il n’y a point de réplique.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Éternel! C’est en toi que j’espère; Tu répondras, Seigneur, mon Dieu!
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Car je dis: Ne permets pas qu’ils se réjouissent à mon sujet, Qu’ils s’élèvent contre moi, si mon pied chancelle!
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Car je suis près de tomber, Et ma douleur est toujours devant moi.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Car je reconnais mon iniquité, Je suis dans la crainte à cause de mon péché.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
Et mes ennemis sont pleins de vie, pleins de force; Ceux qui me haïssent sans cause sont nombreux.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Ils me rendent le mal pour le bien; Ils sont mes adversaires, parce que je recherche le bien.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Ne m’abandonne pas, Éternel! Mon Dieu, ne t’éloigne pas de moi!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Viens en hâte à mon secours, Seigneur, mon salut!
