< Zsoltárok 38 >
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
A Psalm of David. A lament. Reprove me not, Lord, in your anger, and chasten me not in your wrath;
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
for your arrows have sunk into me, and your hand lies heavy upon me.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
In my flesh is no soundness because of your anger, no health in my bones, because of my sin.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
For that my guilt is gone over my head: it weighs like a burden too heavy for me.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds stink and fester, for my foolishness I am tormented.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Bent and bowed am I utterly, all the day going in mourning.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
My loins are filled with burning, and in my flesh is no soundness.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
I am utterly crushed and numb; I cry louder than lion roars.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Lord, you know all that I long for, my groans are not hidden from you.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
My heart is throbbing, my strength has failed me. The light of my eyes – even it is gone from me.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
My dear ones and friends keep aloof, and my neighbours stand afar off.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
They who aim at my life lay their snares, they who seek my hurt speak of ruin, nursing treachery all the day long.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I turn a deaf ear and hear not; like the dumb I open not my mouth.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
I am like one without hearing, with no arguments in my mouth.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
For my hope, O Lord, is in you. You will answer, O Lord my God,
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
when I utter the hope that those who made scorn of my tottering feet may not rejoice over me.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
For I am ready to fall, my pain forsakes me never.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
I acknowledge my guilt, I am anxious because of my sin:
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
My wanton assailants are strong, those who wrongfully hate me are many,
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
who render me evil for good, and oppose me, because I make good my goal.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Do not forsake me, O Lord; my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Hasten to help me, O Lord my saviour.