Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
A Psalm of David, to bring to remembrance. O LORD, rebuke me not in thy wrath: neither chasten me in thy hot displeasure.
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
For thine arrows stick fast in me, and thy hand presseth me sore.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
[There is] no soundness in my flesh because of thine anger; neither [is there any] rest in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
For mine iniquities are gone over mine head: as an heavy burden they are too heavy for me.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds stink [and] are corrupt because of my foolishness.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
I am troubled; I am bowed down greatly; I go mourning all the day long.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
For my loins are filled with a loathsome [disease: ] and [there is] no soundness in my flesh.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
I am feeble and sore broken: I have roared by reason of the disquietness of my heart.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Lord, all my desire [is] before thee; and my groaning is not hid from thee.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
My heart panteth, my strength faileth me: as for the light of mine eyes, it also is gone from me.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
My lovers and my friends stand aloof from my sore; and my kinsmen stand afar off.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
They also that seek after my life lay snares [for me: ] and they that seek my hurt speak mischievous things, and imagine deceits all the day long.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf [man], heard not; and [I was] as a dumb man [that] openeth not his mouth.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Thus I was as a man that heareth not, and in whose mouth [are] no reproofs.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
For in thee, O LORD, do I hope: thou wilt hear, O Lord my God.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
For I said, [Hear me], lest [otherwise] they should rejoice over me: when my foot slippeth, they magnify [themselves] against me.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
For I [am] ready to halt, and my sorrow [is] continually before me.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
For I will declare mine iniquity; I will be sorry for my sin.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
But mine enemies [are] lively, [and] they are strong: and they that hate me wrongfully are multiplied.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
They also that render evil for good are mine adversaries; because I follow [the thing that] good [is].
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Forsake me not, O LORD: O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Make haste to help me, O Lord my salvation.
