Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
A Psalm of David for remembrance concerning the Sabbath-day. O Lord, rebuke me not in thy wrath, neither chasten me in thine anger.
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
For thy weapons are fixed in me, and thou hast pressed thy hand heavily upon me.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
For there is no health in my flesh because of thine anger; there is no peace to my bones because of my sins.
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
For my transgressions have gone over mine head: they have pressed heavily upon me like a weighty burden.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
My bruises have become noisome and corrupt, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
I have been wretched and bowed down continually: I went with a mourning countenance all the day.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
For my soul is filled with mockings; and there is no health in my flesh.
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
I have been afflicted and brought down exceedingly: I have roared for the groaning of my heart.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
But all my desire is before thee; and my groaning is not hidden from thee.
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
My heart is troubled, my strength has failed me; and the light of mine eyes is not with me.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
My friends and my neighbours drew near before me, and stood still; and my nearest of kin stood afar off.
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
While they pressed hard upon me that sought my soul: and they that sought my hurt spoke vanities, and devised deceits all the day.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, heard not; and was as a dumb man not opening his mouth.
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
And I was as a man that hears not, and who has no reproofs in his mouth.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
For I hoped in thee, O Lord: thou wilt hear, O Lord my God.
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
For I said, Lest mine enemies rejoice against me: for when my feet were moved, they spoke boastingly against me.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
For I am ready for plagues, and my grief is continually before me.
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
For I will declare mine iniquity, and be distressed for my sin.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
But mine enemies live, and are mightier than I: and they that hate me unjustly are multiplied.
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
They that reward evil for good slandered me; because I followed righteousness.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Forsake me not, O Lord my God: depart not from me.
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Draw nigh to my help, O Lord of my salvation.
