Zsoltárok 38
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
Van David; bij het herinneringsoffer. Jahweh, tuchtig mij niet in uw toorn, Kastijd mij niet in uw gramschap:
2 Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
Want uw pijlen hebben mij getroffen, Uw hand drukt zwaar op mij neer.
3 Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
Er is geen gezonde plek aan mijn vlees om uw toorn, Niets gaafs aan mijn gebeente om mijn zonden;
4 Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
Want mijn misdaden stapelen zich op mijn hoofd, En drukken mij neer als een loodzware last.
5 Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
Mijn wonden stinken en dragen Om mijn verdwazing;
6 Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
Ik ga gebukt en geknakt, Loop heel de dag maar treurend rond.
7 Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
Mijn lenden zijn aan alle kanten ontstoken, Geen gezonde plek aan mijn vlees;
8 Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
Ik ben uitgeput en gebroken, En snik het uit door het gekerm van mijn hart.
9 Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
Heer, al mijn jammeren is U bekend, Mijn zuchten voor U niet verborgen;
10 Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
Wild bonst mijn hart, de kracht ontzinkt mij, Zelfs het licht van mijn ogen is heen.
11 Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
Mijn vrienden en makkers keren zich af om mijn plagen, En mijn verwanten staan op een afstand te spotten;
12 Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
Die mijn leven belagen en mijn ongeluk zoeken, Bespreken mijn val, en belasteren mij de hele dag.
13 De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Maar ik ben als een dove, die het niet hoort, Als een stomme, die zijn mond niet opent,
14 Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
Als een man, die niet luistert, En wiens mond geen antwoord meer weet.
15 Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
Neen, Jahweh, ik verlaat mij op U: Antwoord Gij, mijn Heer en mijn God;
16 Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
Want ik vrees, dat men zich vrolijk over mij maakt, Een grote mond tegen mij zet, nu mijn voeten wankelen.
17 Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
Ja, ieder ogenblik dreig ik te vallen, Mijn ellende staat mij steeds voor de geest;
18 Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
Want ik moet wel mijn misdaad bekennen, En bekommerd zijn over mijn schuld.
19 De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
En machtig zijn ook, die zonder reden mijn vijanden zijn, Talrijk, die mij onverdiend haten,
20 s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
Die goed vergelden met kwaad, Mij ondanks mijn beste bedoeling bestrijden.
21 Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
Jahweh, verlaat mij dus niet; Mijn God, blijf niet verre van mij!
22 Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Kom mij spoedig te hulp, Mijn Heer en mijn Heil!
