Zsoltárok 37

1 Dávidtól. Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irígykedj azokra, kik jogtalant mívelnek.

Av David. Vreidskast ikkje yver illgjerningsmennerne, harmast ikkje yver deim som gjer urett!

2 Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak.

For liksom gras vert dei brått avskorne, og som grøne urter visnar dei burt.

3 Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után.

Lit på Herren og gjer det gode, bu i landet og legg vinn på truskap!

4 S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit.

Og hugnast i Herren, so skal han gjeva deg det som ditt hjarta ynskjer.

5 Hárítsd az Örökkévalóra útadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi;

Gjev Herren din veg i vald, og lit på honom! Han skal gjera det;

6 majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.

og han skal lata di rettferd ganga fram som ljoset, og din rett som middagsklåren.

7 Csendben várj az Örökkévalóra és várakozzál reá, ne gerjedj fel az ellen, ki szerencsés az útján, oly férfi ellen, ki fondorlatokat mível.

Ver still for Herren og stunda på honom! Vreidast ikkje yver den som hev lukka på sin veg, den mannen som legg upp meinråd!

8 Hagyj föl a haraggal, hadd abban a fölhevülést, ne gerjedj fel csakis gonosztevésre visz.

Haldt deg frå vreide, lat harm fara, vreidast ikkje, det er berre til å gjera ilt!

9 Mert a gonosztevők kiirtatnak, de kik az Örökkévalót remélik – ők fogják bírni az országot.

For illgjerningsmenner skal verta utrudde, men dei som ventar på Herren, dei skal erva landet.

10 Még egy kevés – s nincs gonosz, oda figyelj helyére a nincsen;

Og um ei liti stund er den ugudlege ikkje til, og legg du merke til hans stad, so er han der ikkje.

11 de az alázatosak bírni fogják az országot és gyönyörködni fognak a béke bőségében.

Men dei spaklyndte skal erva landet og hugnast ved mykjen fred.

12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen és vicsorítja rá fogát.

Den ugudlege tenkjer upp vondt imot den rettferdige og skjer tenner imot honom.

13 Az Úr nevet rajta, mert látta, hogy eljön a napja.

Herren lær åt honom; for han ser at hans dag kjem.

14 Kardot rántottak a gonoszok és feszítotték íjjukat, hogy elejtseneh szegényt és szűkölködőt, hogy levágják az egyenes iítuakat.

Dei ugudlege dreg sverdet og spenner sin boge til å fella den arme og fatige og myrda deim som fer ærleg fram.

15 Kardjuk önnönszívükbe hat be, és íjjai eltöretnek.

Deira sverd skal ganga inn i deira eige hjarta, og deira bogar verta brotne sund.

16 Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága;

Betre er det vesle den rettferdige hev, enn mykje gods hjå mange ugudlege.

17 mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló.

For armarne vert brotne på dei ugudlege, men Herren styd dei rettferdige.

18 Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz.

Herren kjenner dei dagar dei ulastande skal liva, og deira arv skal vara til æveleg tid.

19 Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhinség napjaiban jóllaknak.

Dei skal ikkje verta til skammar i den vonde tid, og i hungers dagar skal dei verta mette.

20 Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el.

For dei ugudlege skal ganga til grunnar, og Herrens fiendar som blomeskrud på engjar; dei kverv som røyk, kverv burt.

21 Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik.

Den ugudlege låner og gjev ikkje att, men den rettferdige gjer miskunn og gjev.

22 Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak.

For dei han velsignar, skal erva landet; men dei han forbannar, skal verta utrudde.

23 Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli;

Herren gjer ein manns steg faste, og han hev hugnad i hans veg.

24 midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét.

Når han fell, vert han ikkje støypt til marki; for Herren styd hans hand.

25 Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul.

Eg hev vore ung og vorte gamall, men aldri hev eg set den rettferdige forlaten eller hans born beda um brød.

26 Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásúl van.

Heile dagen gjer han miskunn og låner ut, og hans born vert velsigna.

27 Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.

Vik frå det vonde og gjer det gode, so vert du æveleg buande i landet.

28 Mert az Örökkévaló szereti a jogot, s nem hagyja el jámborait; örökké megőriztetnek, míg a gonoszok magzatja kiirtatik.

For Herren elskar rett og forlet ikkje sine trugne; til æveleg tid vert dei haldne uppe; men avkjøme av ugudlege vert utrudt.

29 Az igazak fogják bírni az országot és laknak mindétig rajta.

Dei rettferdige skal erva landet og bu i det til æveleg tid.

30 Igaznak szája bölcsességet szól, és nyelve jogosságot beszél;

Rettferdig manns munn andar visdom, og hans tunga taler det som rett er.

31 Istenének tana szívében van, nem inognak meg lépései.

Hans Guds lov er i hans hjarta, hans stig er ikkje ustøde.

32 Leselkedik a gonosz az igazra, és arra tör, hogy megölje.

Dei ugudlege lurer på den rettferdige og søkjer å drepa honom.

33 Az Örökkévaló nem hagyja meg kezében, s nem kárhoztatja el, midőn megitéltetik.

Herren yvergjev honom ikkje i hans hand og fordømer honom ikkje, når han vert dømd.

34 Remélj az Örökkévalóhoz, és őrizd meg útját; majd felmagasít, hogy bírjad az országot, a gonoszok kiírtását nézed.

Venta på Herren og haldt deg på hans veg! so skal han upphøgja deg til å erva landet; du skal sjå på at dei ugudlege vert utrudde.

35 Láttam egy gonoszt, erőszakost, s a ki terpeszkedett mint zöldelő honor fa:

Eg såg ein ugudleg ovrikjen mann, og han breidde seg ut som eit heimevakse tre med sitt grøne lauv.

36 elhaladtak arra, s íme nincsen; kerestem őt, de nem volt található.

Men han gjekk burt, og sjå, han var ikkje meir, og eg leita etter honom, men han vart ikkje funnen.

37 Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.

Merk deg den ulastande mann, og sjå på den rett-tenkte, at freds mann hev ei framtid.

38 De az elpártolók megsemmisíttettek egyaránt, a gonoszok jövője kiírtatott.

Men dei fråfalne vert alle saman utøydde, framtidi vert avskori for dei ugudlege.

39 Az igazak segedelme pedig az Örökkévalótól van, erősségük ő a szorongatás idején.

Og frelsa for dei rettferdige kjem frå Herren, deira sterke vern i trengsels tid.

40 Megsegítotte őket az Örökkévaló és megszabadította; megszabadítja a gonoszoktól és megvédi őket, mert benne kerestek menedéket.

Og Herren hjelper deim og friar deim ut, han friar deim frå dei ugudlege og frelser deim, for dei flyr til honom.