Zsoltárok 35

1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!

Av David. Gå till rätta, HERRE, med dem som gå till rätta med mig; strid mot dem som strida mot mig.

2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.

Fatta sköld och skärm, och stå upp till min hjälp;

3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.

drag fram spjutet, och spärra vägen för mina förföljare. Säg till min själ: "Jag är din frälsning."

4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.

Må de komma på skam och blygas, som stå efter mitt liv; må de vika tillbaka och varda utskämda, som hava ont i sinnet mot mig.

5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;

Må de bliva såsom agnar för vinden, och HERRENS ängel drive dem bort.

6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.

Deras väg blive mörk och slipprig, och HERRENS ängel drive dem bort.

7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.

Ty utan sak hava de försåtligen tillrett sin nätgrop för mig, utan sak hava de grävt en grav för mitt liv.

8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.

Fördärv komme över den mannen oförtänkt, det nät han har utlagt må fånga honom; ja, till sitt fördärv falle han själv däri.

9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.

Men min själ skall fröjda sig i HERREN och vara glad över hans frälsning.

10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!

Alla ben i min kropp skola säga: "HERRE, vem är dig lik, du som räddar den betryckte från den som är honom för stark, den betryckte och fattige ifrån den som plundrar honom?"

11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.

Orättfärdiga vittnen träda fram; de utfråga mig om det jag icke vet.

12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.

De löna mig med ont för gott; övergiven är min själ.

13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!

Jag åter bar sorgdräkt, när de voro sjuka, jag späkte min själ med fasta, jag bad med nedsänkt huvud;

14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.

såsom gällde det min vän, min broder, så skickade jag mig; lik den som sörjer sin moder gick jag sorgklädd och lutande.

15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.

Men de glädja sig över mitt fall och rota sig samman; ja, eländiga människor, som jag icke känner, rota sig samman mot mig, de smäda mig utan uppehåll.

16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.

Dessa gudlösa, som driva gyckel för en kaka bröd, bita ihop tänderna mot mig.

17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.

Herre, huru länge skall du se härpå? Ryck min själ undan det fördärv de bereda, och mitt liv undan lejonen.

18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!

Då skall jag tacka dig i den stora församlingen, och bland mycket folk skall jag lova dig.

19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.

Låt icke dem få glädja sig över mig, som utan skäl äro mina fiender; låt icke dem som utan sak hata mig få blinka med ögonen.

20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.

Ty det är icke frid som de tala; nej, svekets ord tänka de ut mot de stilla i landet.

21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,

De spärra upp munnen mot mig; de säga: "Rätt så, rätt så, nu se vi det med egna ögon!"

22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!

Du, HERRE, ser det; tig icke. Herre, var icke långt ifrån mig.

23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!

Vakna och stå upp för att skaffa mig rätt, för att utföra min sak, du min Gud och Herre.

24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;

Skaffa mig rätt efter din rättfärdighet, HERRE, min Gud, och låt dem icke få glädja sig över mig.

25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.

Låt dem icke säga i sina hjärtan: "Rätt så, det gick såsom vi ville!" Låt dem icke säga: "Vi hava fördärvat honom."

26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.

Må alla komma på skam och blygas, som glädja sig över min ofärd. Med skam och blygd må de varda klädda, som förhäva sig över mig.

27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.

Men må de jubla och glädja sig, som unna mig min rätt, och må de alltid kunna säga: "Lovad vare HERREN, han som unnar sin tjänare gott!"

28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!

Då skall min tunga förkunna din rättfärdighet och hela dagen ditt lov.