Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Oh Señor, sé de mi lado contra los que me juzgan; pelea con aquellos que hacen la guerra contra mí.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Toma tu escudo, y dame tu ayuda.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Toma tu lanza y retén a mis atacantes; di a mi alma, yo soy tu salvación.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Dejen que sean vencidos y avergonzados quienes intentan tomar mi alma; deja que los que me hacen daño sean rechazados y confundidos.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Sean como el polvo del grano delante del viento; deja que el ángel del Señor los envíe en vuelo.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Dejen que su camino sea oscuro y peligroso y él ángel del Señor los persiga.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
Porque sin causa me han preparado una red secretamente, para tomar mi alma.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
¡Que la destrucción venga sobre ellos. caigan en su propia trampa! ¡Que caigan en desgracia!
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
Y mi alma se gozará en el Señor; se alegrará en su salvación.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
Todos mis huesos dirán: Señor, ¿quién como tú? El salvador del pobre de las manos del más fuerte que el, del pobre y necesitado del que toma sus bienes?
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Falsos testigos se levantaron: me hicieron preguntas sobre crímenes de los que no tenía conocimiento.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
Ellos me devolvieron el mal por bien. perturbando mi alma.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
Pero en cuanto a mí, cuando estaban enfermos, me puse la ropa áspera, de cilicio: ayunaba y estaba triste, y mi oración volvió a mi corazón.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
Mi comportamiento fue como si hubiera sido mi amigo o mi hermano: estaba angustiado como alguien cuya madre está muerta.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
Pero ellos se complacieron en mi aflicción, y se juntaron, sí, se juntaron contra mí gentes despreciables, y yo no lo entendía; me despedazaban sin descanso.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
Como lisonjeros, escarnecedores y truhanes, crujieron contra mí sus dientes.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Señor, ¿cuánto tiempo estarás mirando? quita mi alma de su destrucción, mi vida de los leones.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
Te alabaré en la gran reunión; Te daré honor entre un pueblo numeroso.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
No permitas que se alegren de mí los que sin causa son mis enemigos; no permitas que los que me aborrecen sin causa guiñen el ojo maliciosamente.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
Porque no dicen palabras de paz; en su engaño hacen planes traicioneros contra los mansos.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Sus bocas se abrieron ampliamente contra mí, y dijeron: ¡Ajá, ajá, nuestros ojos lo han visto!
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Has visto esto, oh Señor; no calles: Oh Señor, no te alejes de mí.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
¡Despierta, oh Señor, muévete! Hazme justicia. mi Dios y mi Señor para defender mi causa.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Sé mi juez, oh Señor mi Dios, en tu justicia; no dejes que se alegren de mí.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
¡No digan en sus corazones: lo tenemos! no digan: Acabamos con él.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Sean avergonzados y confundidos todos los que se complacen en mis aflicciones. y vengan a la nada; los que se enaltecen contra mí sean cubiertos de vergüenza.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Dejen que los que están de mi lado den gritos de alegría; que digan siempre: El Señor sea alabado, porque se complace en la paz de su siervo.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
Y mi lengua hablará de tu justicia y de tu alabanza todo el día.
