Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Суди, Господи, обидящыя мя, побори борющыя мя.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Приими оружие и щит и востани в помощь мою:
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
изсуни мечь и заключи сопротив гонящих мя: рцы души моей: спасение твое есмь Аз.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Да постыдятся и посрамятся ищущии душу мою, да возвратятся вспять и постыдятся мыслящии ми злая.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Да будут яко прах пред лицем ветра, и Ангел Господень оскорбляя их:
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
да будет путь их тма и ползок, и Ангел Господень погоняяй их:
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
яко туне скрыша ми пагубу сети своея, всуе поносиша души моей.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Да приидет ему сеть, юже не весть, и ловитва, юже скры, да обымет и, и в сеть да впадет в ню.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
Душа же моя возрадуется о Господе, возвеселится о спасении Его.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
Вся кости моя рекут: Господи, Господи, кто подобен Тебе? Избавляяй нища из руки крепльших его, и нища, и убога от расхищающих его.
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Воставше на мя свидетеле неправеднии, яже не ведях, вопрошаху мя.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
Воздаша ми лукавая воз благая, и безчадие души моей.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
Аз же, внегда они стужаху ми, облачахся во вретище и смирях постом душу мою, и молитва моя в недро мое возвратится.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
Яко ближнему, яко брату нашему, тако угождах: яко плачя и сетуя, тако смиряхся.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
И на мя возвеселишася и собрашася: собрашася на мя раны, и не познах: разделишася, и не умилишася.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
Искусиша мя, подражниша мя подражнением, поскрежеташа на мя зубы своими.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Господи, когда узриши? Устрой душу мою от злодейства их, от лев единородную мою.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
Исповемся Тебе в церкви мнозе, в людех тяжцех восхвалю Тя.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Да не возрадуются о мне враждующии ми неправедно, ненавидящии мя туне и помизающии очима:
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
яко мне убо мирная глаголаху, и на гнев лести помышляху.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Разшириша на мя уста своя, реша: благоже, благоже, видеша очи наши.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Видел еси, Господи, да не премолчиши: Господи, не отступи от мене.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Востани, Господи, и вонми суду моему, Боже мой и Господи мой, на прю мою.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Суди ми, Господи, по правде Твоей, Господи Боже мой, и да не возрадуются о мне.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Да не рекут в сердцах своих: благоже, благоже души нашей: ниже да рекут: пожрохом его.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Да постыдятся и посрамятся вкупе радующиися злом моим: да облекутся в студ и срам велеречующии на мя.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Да возрадуются и возвеселятся хотящии правды моея: и да рекут выну, да возвеличится Господь, хотящии мира рабу Его.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
И язык мой поучится правде Твоей, весь день хвале Твоей.
