Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Plead my cause, O Yhwh, with them that strive with me: fight against them that fight against me.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Take hold of shield and buckler, and stand up for mine help.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Draw out also the spear, and stop the way against them that persecute me: say unto my soul, I am thy salvation.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Let them be confounded and put to shame that seek after my soul: let them be turned back and brought to confusion that devise my hurt.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Let them be as chaff before the wind: and let the angel of Yhwh chase them.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Let their way be dark and slippery: and let the angel of Yhwh persecute them.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
For without cause have they hid for me their net in a pit, which without cause they have digged for my soul.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Let destruction come upon him at unawares; and let his net that he hath hid catch himself: into that very destruction let him fall.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
And my soul shall be joyful in Yhwh: it shall rejoice in his salvation.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
All my bones shall say, Yhwh, who is like unto thee, which deliverest the poor from him that is too strong for him, yea, the poor and the needy from him that spoileth him?
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
False witnesses did rise up; they laid to my charge things that I knew not.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
They rewarded me evil for good to the spoiling of my soul.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth: I humbled my soul with fasting; and my prayer returned into mine own bosom.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
I behaved myself as though he had been my friend or brother: I bowed down heavily, as one that mourneth for his mother.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
But in mine adversity they rejoiced, and gathered themselves together: yea, the abjects gathered themselves together against me, and I knew it not; they did tear me, and ceased not:
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
With hypocritical mockers in feasts, they gnashed upon me with their teeth.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Lord, how long wilt thou look on? rescue my soul from their destructions, my darling from the lions.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
I will give thee thanks in the great congregation: I will praise thee among much people.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Let not them that are mine enemies wrongfully rejoice over me: neither let them wink with the eye that hate me without a cause.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
For they speak not peace: but they devise deceitful matters against them that are quiet in the land.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Yea, they opened their mouth wide against me, and said, Aha, aha, our eye hath seen it.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
This thou hast seen, O Yhwh: keep not silence: O Lord, be not far from me.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Stir up thyself, and awake to my judgment, even unto my cause, my God and my Lord.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Judge me, O Yhwh my God, according to thy righteousness; and let them not rejoice over me.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Let them not say in their hearts, Ah, so would we have it: let them not say, We have swallowed him up.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Let them be ashamed and brought to confusion together that rejoice at mine hurt: let them be clothed with shame and dishonour that magnify themselves against me.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Let them shout for joy, and be glad, that favour my righteous cause: yea, let them say continually, Let Yhwh be magnified, which hath pleasure in the prosperity of his servant.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
And my tongue shall speak of thy righteousness and of thy praise all the day long.
