Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
A Psalme of Dauid. Pleade thou my cause, O Lord, with them that striue with me: fight thou against them, that fight against me.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Lay hand vpon the shielde and buckler, and stand vp for mine helpe.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Bring out also the speare and stop the way against them, that persecute me: say vnto my soule, I am thy saluation.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Let them be confounded and put to shame, that seeke after my soule: let them be turned backe, and brought to confusion, that imagine mine hurt.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Let them be as chaffe before the winde, and let the Angel of the Lord scatter them.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Let their way be darke and slipperie: and let the Angel of the Lord persecute them.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
For without cause they haue hid the pit and their net for me: without cause haue they digged a pit for my soule.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Let destruction come vpon him at vnwares, and let his net, that he hath laid priuilie, take him: let him fall into the same destruction.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
Then my soule shalbe ioyfull in the Lord: it shall reioyce in his saluation.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
All my bones shall say, Lord, who is like vnto thee, which deliuerest the poore from him, that is too strong for him! yea, the poore and him that is in miserie, from him that spoyleth him!
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Cruell witnesses did rise vp: they asked of me things that I knewe not.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
They rewarded me euill for good, to haue spoyled my soule.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
Yet I, when they were sicke, I was clothed with a sacke: I humbled my soule with fasting: and my praier was turned vpon my bosome.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
I behaued my selfe as to my friend, or as to my brother: I humbled my selfe, mourning as one that bewaileth his mother.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
But in mine aduersitie they reioyced, and gathered them selues together: the abiects assembled themselues against me, and knewe not: they tare me and ceased not,
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
With the false skoffers at bankets, gnashing their teeth against me.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Lord, how long wilt thou beholde this? deliuer my soule from their tumult, euen my desolate soule from the lions.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
So will I giue thee thankes in a great Congregation: I will praise thee among much people.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Let not them that are mine enemies, vniustly reioyce ouer mee, neyther let them winke with the eye, that hate mee without a cause.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
For they speake not as friendes: but they imagine deceitfull woordes against the quiet of the lande.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
And they gaped on mee with their mouthes, saying, Aha, aha, our eye hath seene.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Thou hast seene it, O Lord: keepe not silence: be not farre from me, O Lord.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Arise and wake to my iudgement, euen to my cause, my God, and my Lord.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Iudge me, O Lord my God, according to thy righteousnesse, and let them not reioyce ouer mee.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Let them not say in their hearts, O our soule reioyce: neither let them say, We haue deuoured him.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Let them bee confounded, and put to shame together, that reioyce at mine hurt: let them bee clothed with confusion and shame, that lift vp themselues against me.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
But let them be ioyful and glad, that loue my righteousnesse: yea, let them say alway, Let the Lord be magnified, which loueth the prosperitie of his seruant.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
And my tongue shall vtter thy righteousnesse, and thy praise euery day.
