Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
For David himself. Judge thou, O Lord, them that wrong me: overthrow them that fight against me.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Take hold of arms and shield: and rise up to help me.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Bring out the sword, and shut up the way against them that persecute me: say to my soul: I am thy salvation.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Let them be confounded and ashamed that seek after my soul. Let them be turned back and be confounded that devise against me.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Let them become as dust before the wind: and let the angel of the Lord straiten them.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Let their way become dark and slippery; and let the angel of the Lord pursue them.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
For without cause they have hidden their net for me unto destruction: without cause they have upbraided my soul.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Let the snare which he knoweth not come upon him: and let the net which he hath hidden catch him: and let the net which he hath hidden catch him: and into that very snare let them fall.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
But my soul shall rejoice in the Lord; and shall be delighted in his salvation.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
All my bones shall say: Lord, who is like to thee? Who deliverest the poor from the hand of them that are stronger than he; the needy and the poor from them that strip him.
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Unjust witnesses rising up have asked me things I knew not.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
They repaid me evil for good: to the depriving me of my soul.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
But as for me, when they were troublesome to me, I was clothed with haircloth. I humbled my soul with fasting; and my prayer shall be turned into my bosom.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
As a neighbour and as an own brother, so did I please: as one mourning and sorrowful so was I humbled.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
But they rejoiced against me, and came together: scourges were gathered together upon me, and I knew not.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
They were separated, and repented not: they tempted me, they scoffed at me with scorn: they gnashed upon me with their teeth.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Lord, when wilt thou look upon me? rescue thou soul from their malice: my only one from the lions.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
I will give thanks to thee in a great church; I will praise thee in a strong people.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Let not them that are my enemies wrongfully rejoice over me: who have hated me without cause, and wink with the eyes.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
For they spoke indeed peaceably to me; and speaking in the anger of the earth they devised guile.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
And they opened their mouth wide against me; they said: Well done, well done, our eyes have seen it.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Thou hast seen, O Lord, be not thou silent: O Lord, depart not from me.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Arise, and be attentive to my judgment: to my cause, my God, and my Lord.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Judge me, O Lord my God according to thy justice, and let them not rejoice over me.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Let them not say in their hearts: It is well, it is well, to our mind: neither let them say: We have swallowed him up.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Let them blush: and be ashamed together, who rejoice at my evils. Let them be clothed with confusion and shame, who speak great things against me.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Let them rejoice and be glad, who are well pleased with my justice, and let them say always: The Lord be magnified, who delights in the peace of his servant.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
Any my tongue shall meditate thy justice, thy praise all the day long.
