Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Of David. O Lord, be on my side against those who are judging me; be at war with those who make war against me.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Be a breastplate to me, and give me your help.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Take up your spear and keep back my attackers; say to my soul, I am your salvation.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Let them be overcome and put to shame who make attempts to take my soul; let those who would do me damage be turned back and made foolish.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Let them be like dust from the grain before the wind; let the angel of the Lord send them in flight.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Let their way be dark and full of danger; let them be troubled by the angel of the Lord.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
For without cause they have put a net ready for me secretly, in which to take my soul.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Let destruction come on them without their knowledge; let them be taken themselves in their secret nets, falling into the same destruction.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
And my soul will have joy in the Lord; it will be glad in his salvation.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
All my bones will say, Lord, who is like you? The saviour of the poor man from the hands of the strong, of him who is poor and in need from him who takes his goods.
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
False witnesses got up: they put questions to me about crimes of which I had no knowledge.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
They gave me back evil for good, troubling my soul.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
But as for me, when they were ill I put on the clothing of sorrow: I went without food and was sad, and my prayer came back again to my heart.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
My behaviour was as if it had been my friend or my brother: I was bent low in grief like one whose mother is dead.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
But they took pleasure in my trouble, and came together, yes, low persons came together against me without my knowledge; they never came to an end of wounding me.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
Like men of deceit they put me to shame; the voice of their wrath was loud against me.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Lord, how long will you be looking on? take my soul from their destruction, my life from the lions.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
I will give you praise in the great meeting; I will give you honour among a strong people.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Do not let my haters be glad over me falsely; let not those who are against me without cause make sport of me.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
For they do not say words of peace; in their deceit they are designing evil things against the quiet ones in the land.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Their mouths were open wide against me, and they said, Aha, aha, our eyes have seen it.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
You have seen this, O Lord; be not unmoved: O Lord, be not far from me.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Be awake, O Lord, be moved to take up my cause, my God and my Lord.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Be my judge, O Lord my God, in your righteousness; do not let them be glad over me.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Let them not say in their hearts, So we will have it: let them not say, We have put an end to him.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Let all those who take pleasure in my troubles be shamed and come to nothing: let those who are lifted up against me be covered with shame and have no honour.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Let those who are on my side give cries of joy; let them ever say, The Lord be praised, for he has pleasure in the peace of his servant.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
And my tongue will be talking of your righteousness and of your praise all the day.
