< Zsoltárok 35 >

1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Davidov. Optuži, Jahve, tužitelje moje i napadni one koji mene napadaju!
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Stavi oklop, uzmi štit svoj i ustani meni u pomoć!
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Zavitlaj kopljem i presretni progonitelje moje, reci mojoj duši: “Ja sam tvoje spasenje.”
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Nek' se smetu i postide koji život moj traže, nek' uzmaknu i nek' se posrame koji mi propast snuju!
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Nek' budu k'o pljeva na vjetru kad ih Anđeo Jahvin potjera!
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Mračni i skliski bili im putovi kad ih Anđeo Jahvin bude gonio!
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
Bez razloga napeše mi mrežu, bez razloga grob duši mojoj iskopaše.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Propast će ih stići iznenada, u mrežu koju napeše sami će se uhvatiti, past će u jamu što je iskopaše!
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
A moja će duše klicati u Jahvi, radovat će se u spasenju njegovu.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
Sve će kosti moje govoriti: Tko je, Jahve, poput tebe koji ubogog spasavaš od silnika, jadnika i siromaha od pljačkaša?
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Ustadoše svjedoci opaki: pitaju me za ono što ne znam.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
Vraćaju mi zlo za dobro, duša moja zapada u osamu.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
U bolesti njihovoj nosio sam kostrijet, dušu svoju postom morio, i molitva mi se u krilo vraćala.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
Kao za prijateljem, za bratom - obilažah tužan; od žalosti se pogurih kao onaj što za majkom žali.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
A sada kad posrnuh ja, oni se raduju, skupiše se protiv mene da udare iznenada, i bez prestanka oni me razdiru.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
Ruglom na ruglo iskušavaju me i zubima škripaju na mene.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
O Jahve, dokle ćeš gledati? Istrgni mi dušu nasrtajima njihovim, otmi lavovima jedino dobro moje!
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
Zahvalit ću ti u velikom zboru, slavit ću te među pukom brojnim.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Nek' se ne raduju nada mnom dušmani nepravedni, nek' ne namiguju očima oni koji me nizašto mrze!
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
Jer oni ne misle o miru, već spletke snuju protiv mirnih u zemlji.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Razvaljuju svoja usta na me i govore: “Ha, ha, vidjesmo očima svojim!”
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Ti sve vidiš, o Jahve! Nemoj šutjeti! Gospode, od mene se ne udaljuj!
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Preni se, ustani da me obraniš, Bože moj, Gospode, vodi parnicu moju!
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Po svojoj me pravdi sudi, Jahve, Bože moj, nek' se ne raduju nada mnom!
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Nek' ne misle u srcu: “Ispunila nam se želja!” Nek' ne reknu: “Progutali smo ga!”
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Nek' se postide i posrame svi zajedno koji se nesreći mojoj raduju! Nek' se odjenu stidom i sramotom oni koji se podižu na me!
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Nek' radosno kliču kojima je pravo moje na srcu i nek' svagda govore: “Velik je Jahve! Milo mu je spasenje sluge njegova!”
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
A moj će jezik kazivati pravdu tvoju i hvalu tebi navijeke.

< Zsoltárok 35 >