Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Louvarei ao Senhor em todo o tempo: o seu louvor estará continuamente na minha bocca.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
A minha alma se gloriará no Senhor: os mansos o ouvirão e se alegrarão.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Engrandecei ao Senhor comigo; e juntos exaltemos o seu nome.
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Busquei ao Senhor, e elle me respondeu: livrou-me de todos os meus temores.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Olharam para elle, e foram illuminados; e os seus rostos não ficaram confundidos.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Clamou este pobre, e o Senhor o ouviu, e o salvou de todas as suas angustias.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
O anjo do Senhor acampa-se em redor dos que o temem, e os livra.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Provae, e vêde que o Senhor é bom; bemaventurado o homem que n'elle confia.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Temei ao Senhor, vós, os seus sanctos, pois não teem falta alguma aquelles que o temem.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Os filhos dos leões necessitam e soffrem fome, mas aquelles que temem ao Senhor não teem falta de coisa alguma.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Vinde, meninos, ouvi-me: eu vos ensinarei o temor do Senhor.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Quem é o homem que deseja a vida, que quer largos dias para vêr o bem?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Guarda a tua lingua do mal, e os teus labios de fallarem o engano.
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Aparta-te do mal, e faze o bem: procura a paz, e segue-a.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Os olhos do Senhor estão sobre os justos, e os seus ouvidos attentos ao seu clamor.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
A face do Senhor está contra os que fazem o mal, para desarreigar da terra a memoria d'elles.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Os justos clamam, e o Senhor os ouve, e os livra de todas as suas angustias.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Perto está o Senhor dos que teem o coração quebrantado, e salva os contritos de espirito.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Muitas são as afflicções do justo, mas o Senhor o livra de todas.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Elle lhe guarda todos os seus ossos; nem sequer um d'elles se quebra.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
A malicia matará o impio, e os que aborrecem o justo serão desolados.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
O Senhor resgata a alma dos seus servos, e nenhum dos que n'elle confiam será desolado.
