Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Av David, då han gjorde seg galen hjå Abimelek, so han jaga honom av, og han gjekk burt. Eg vil lova Herren alle tider, hans pris skal stendigt vera i min munn.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Mi sjæl skal rosa seg av Herren; dei spaklyndte skal høyra det og gleda seg.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Lova Herren storleg med meg, og lat oss saman upphøgja hans namn!
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Eg søkte Herren, og han svara meg og fria meg frå alle mine rædslor.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Dei som skoda upp til honom, lyste av gleda, og deira andlit turvte aldri blygjast.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Her er ein arming som ropa, og Herren høyrde og frelste honom frå alle hans trengslor.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
Herrens englar lægrar seg rundt ikring deim som ottast honom, og han friar deim ut.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Smaka og sjå at Herren er god! Sæl er den mann som flyr til honom.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Ottast Herren, de hans heilage, for inkje vantar dei som ottast honom.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Unge løvor lid naud og svelt, men dei som søkjer Herren, deim vantar det inkje godt.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Kom born, høyr meg! Eg vil læra dykk otte for Herren.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Kven er den mann som hev lyst til liv, som ynskjer seg dagar til å sjå lukka?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Vakta di tunga frå det som vondt er, og lippor for svikfull tale!
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Vik burt frå det vonde og gjer det gode, søk fred og far etter honom!
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Herrens augo er vende til dei rettferdige, og hans øyro til deira rop.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Herrens åsyn er imot deim som gjer vondt, til å rydja ut deira minne frå jordi.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Hine ropar, og Herren høyrer og friar deim ut or alle deira trengslor.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Herren er nær hjå deim som hev eit sundbrote hjarta, og frelser deim som hev ei hugsprengd ånd.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Mange ulukkor kjem yver den rettferdige, men Herren friar honom ut or deim alle.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Herren tek vare på alle hans bein, ikkje eitt av deim vert brote.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Ulukka drep den ugudlege, og dei som hatar den rettferdige, vert saka.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Herren løyser ut deira sjæl som tener honom, og av dei som flyr til honom, vert ingen saka.
