Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Davidi, cum immutavit vultum suum coram Achimelech, et dimisit eum et abiit. Benedicam Dominum in omni tempore: semper laus eius in ore meo.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
In Domino laudabitur anima mea: audiant mansueti, et lætentur.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Magnificate Dominum mecum: et exaltemus nomen eius in idipsum.
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Exquisivi Dominum, et exaudivit me: et ex omnibus tribulationibus meis eripuit me.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Accedite ad eum, et illuminamini: et facies vestræ non confundentur.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Iste pauper clamavit, et Dominus exaudivit eum: et de omnibus tribulationibus eius salvavit eum.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
Immittet angelus Domini in circuitu timentium eum: et eripiet eos.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Gustate, et videte quoniam suavis est Dominus: beatus vir, qui sperat in eo.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Timete Dominum omnes sancti eius: quoniam non est inopia timentibus eum.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Divites eguerunt et esurierunt: inquirentes autem Dominum non minuentur omni bono.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Venite filii, audite me: timorem Domini docebo vos.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Quis est homo qui vult vitam: diligit dies videre bonos?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Prohibe linguam tuam a malo: et labia tua ne loquantur dolum.
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Diverte a malo, et fac bonum: inquire pacem, et persequere eam.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Oculi Domini super iustos: et aures eius in preces eorum.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Vultus autem Domini super facientes mala: ut perdat de terra memoriam eorum.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Clamaverunt iusti, et Dominus exaudivit eos: et ex omnibus tribulationibus eorum liberavit eos.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Iuxta est Dominus iis, qui tribulato sunt corde: et humiles spiritu salvabit.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Multæ tribulationes iustorum: et de omnibus his liberabit eos Dominus.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Custodit Dominus omnia ossa eorum: unum ex his non conteretur.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Mors peccatorum pessima: et qui oderunt iustum delinquent.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Redimet Dominus animas servorum suorum: et non delinquent omnes qui sperant in eo.
