Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
De David. Lorsqu’il contrefit l’insensé en présence d’Abimélec, et qu’il s’en alla chassé par lui. Je bénirai l’Éternel en tout temps; Sa louange sera toujours dans ma bouche.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Que mon âme se glorifie en l’Éternel! Que les malheureux écoutent et se réjouissent!
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Exaltez avec moi l’Éternel! Célébrons tous son nom!
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
J’ai cherché l’Éternel, et il m’a répondu; Il m’a délivré de toutes mes frayeurs.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Quand on tourne vers lui les regards, on est rayonnant de joie, Et le visage ne se couvre pas de honte.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Quand un malheureux crie, l’Éternel entend, Et il le sauve de toutes ses détresses.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
L’ange de l’Éternel campe autour de ceux qui le craignent, Et il les arrache au danger.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Sentez et voyez combien l’Éternel est bon! Heureux l’homme qui cherche en lui son refuge!
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Craignez l’Éternel, vous ses saints! Car rien ne manque à ceux qui le craignent.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Les lionceaux éprouvent la disette et la faim, Mais ceux qui cherchent l’Éternel ne sont privés d’aucun bien.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Venez, mes fils, écoutez-moi! Je vous enseignerai la crainte de l’Éternel.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Quel est l’homme qui aime la vie, Qui désire la prolonger pour jouir du bonheur?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Préserve ta langue du mal, Et tes lèvres des paroles trompeuses;
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Éloigne-toi du mal, et fais le bien; Recherche et poursuis la paix.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Les yeux de l’Éternel sont sur les justes, Et ses oreilles sont attentives à leurs cris.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
L’Éternel tourne sa face contre les méchants, Pour retrancher de la terre leur souvenir.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Quand les justes crient, l’Éternel entend, Et il les délivre de toutes leurs détresses;
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
L’Éternel est près de ceux qui ont le cœur brisé, Et il sauve ceux qui ont l’esprit dans l’abattement.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Le malheur atteint souvent le juste, Mais l’Éternel l’en délivre toujours.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Il garde tous ses os, Aucun d’eux n’est brisé.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Le malheur tue le méchant, Et les ennemis du juste sont châtiés.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
L’Éternel délivre l’âme de ses serviteurs, Et tous ceux qui l’ont pour refuge échappent au châtiment.
