Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Davidin Psalmi, koska hän muotonsa muutti Abimelekin edessä, joka hänen ajoi pois tyköänsä ja hän meni pois. Minä kiitän Herraa aina: hänen kiitoksensa on alati minun suussani.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Minun sieluni kerskaa Herrassa, että raadolliset sen kuulevat ja iloitsevat.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Ylistäkäät Herraa minun kanssani, ja korottakaamme ynnä hänen nimeänsä.
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Kuin minä Herraa etsin, kuuli hän minun rukoukseni, ja pelasti minun kaikista vavistuksistani.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Jotka häntä katsovat, ne valaistaan: heidän kasvonsa ei tule häpiään.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Kuin raadollinen huusi, kuuli Herra häntä, ja autti hänen kaikista tuskistansa.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
Herran enkeli piirittää niitä, jotka häntä pelkäävät, ja pelastaa heitä.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Maistakaat ja katsokaat, kuinka Herra on suloinen: autuas on se, joka häneen turvaa.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Peljätkään Herraa kaikki hänen pyhänsä; sillä jotka häntä pelkäävät, ei niiltä mitään puutu.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Nuorten jalopeurain pitää tarvitseman ja isooman; mutta jotka Herraa etsivät, ei heiltä mitään hyvää puutu.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Tulkaat tänne, lapset, kuulkaat minua: Herran pelvon minä teille opetan.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Kuka on, joka (hyvää) elämää pyytää? ja pitäis mielellänsä hyviä päiviä?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Varjele kieles pahuudesta, ja huules vilppiä puhumasta.
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Lakkaa pahasta ja tee hyvää: etsi rauhaa ja noutele häntä.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Herran silmät katsovat vanhurskaita, ja hänen korvansa heidän huutoansa.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Mutta Herran kasvot ovat pahointekiöitä vastaan, hukuttamaan maasta heidän muistoansa.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Kuin (vanhurskaat) huutavat, niin Herra kuulee, ja pelastaa heitä kaikista heidän tuskistansa.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Herra on juuri läsnä niitä, joilla on murheellinen sydän, ja auttaa niitä, joilla on surkia mieli.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Vanhurskaalle tapahtuu paljo pahaa; mutta Herra hänen niistä kaikista päästää.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Hän kätkee kaikki hänen luunsa, ettei yhtäkään niistä murreta.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Pahuus tappaa jumalattoman, ja jotka vanhurskasta vihaavat, ne hukutetaan.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Herra lunastaa palveliansa sielut; ja kaikki, jotka häneen toivovat, ei pidä hukkuman.
