Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Van David, toen hij zich voor Abimé als een krankzinnige had aangesteld, door hem was weggejaagd, en was heengegaan. Altijd wil ik Jahweh prijzen, Steeds trilt zijn lofzang in mijn mond.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Mijn ziel zal roemen in Jahweh; Bedrukten zullen het horen, en juichen.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Verheerlijkt Jahweh met mij, Laat ons te zamen zijn Naam verheffen:
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Ik heb Jahweh gesmeekt; Hij heeft mij verhoord, En mij van al mijn angsten bevrijd.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Ziet naar Hem op, dan straalt gij van vreugde, En uw gelaat zal niet blozen van schaamte.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
Hier is een rampzalige, die om hulp heeft geroepen: Jahweh heeft hem gehoord, en van al zijn ellende verlost.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
De engel van Jahweh slaat zijn legerplaats op Rond die Hem vrezen, om ze te redden!
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Smaakt en beseft dan de goedheid van Jahweh; Gelukkig de man, die zijn hoop op Hem stelt.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Vreest Jahweh, zijn vromen, Want die Hem duchten, ontbreekt het aan niets;
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Rijken kunnen verarmen en hongeren, Die Jahweh zoekt, komt niets te kort.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Komt nu, kinderen, en luistert naar mij! Ik leer u, hoe men Jahweh moet vrezen,
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
En wie het is, die van het leven geniet, Lengte van dagen zich wenst, om het goede te zien:
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Bewaar uw tong voor het kwaad, En uw lippen voor leugen;
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Vlucht het kwaad, doe enkel wat goed is; Zoek de vrede, en jaag hem na!
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
De ogen van Jahweh zijn op de vromen gericht, Zijn oren naar hun smeken gekeerd;
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Maar Jahweh’s aanschijn blikt grimmig tegen de bozen, Om hun gedachtenis van de aarde te delgen.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
De vromen roepen, en Jahweh verhoort hen, En verlost ze van al hun ellende;
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Gebroken harten blijft Jahweh nabij, Vermorzelde zielen komt Hij te hulp.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Hoe talrijk de rampen van den rechtvaardige ook zijn, Jahweh redt hem er uit;
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Jahweh is voor al zijn beenderen bezorgd, Niet één daarvan wordt gebroken.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
De zonde brengt den boze de dood, En wie den rechtvaardige haat, moet het boeten.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Maar zijn dienaars spaart Jahweh het leven; Wie tot Hem vlucht, zal het nimmer berouwen.
