Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
Af David; der han anstillede sig afsindig for Abimeleks Ansigt, og denne uddrev ham, og han gik bort.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Jeg vil love Herren til hver Tid; hans Pris skal altid være i min Mund.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Min Sjæl skal rose sig i Herren; de sagtmodige skulle høre det og glæde sig.
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Lover Herren storlig med mig og lader os tilsammen ophøje hans Navn.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
Jeg søgte Herren, og han bønhørte mig og friede mig af al min Frygt.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
De saa til ham og oplivedes, og deres Ansigt skal ingenlunde blive beskæmmet.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
Denne elendige raabte, og Herren hørte og frelste ham af alle hans Angester.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Herrens Engel lejrer sig trindt omkring dem, som frygte ham, og frier dem.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Smager og ser, at Herren er god; salig den Mand, som forlader sig paa ham.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
Frygter Herren, I hans hellige! thi de, som frygte ham, have ingen Mangel.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
De unge Løver lide Nød og hungre; men de, som søge Herren, skulle ikke have Mangel paa noget godt.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Kommer, I Børn! hører mig; jeg vil lære eder Herrens Frygt.
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Hvo er den Mand, som har Lyst til Livet, som ønsker sig Dage for at se godt?
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Bevar din Tunge fra ondt og dine Læber fra at tale Svig.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Vig fra ondt, og gør godt; søg Fred, og tragt efter den!
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Herrens Øjne ere vendte til de retfærdige og hans Øren til deres Raab.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Herrens Ansigt er imod dem, som gøre ondt, for at udrydde deres Ihukommelse af Jorden.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Hine raabte, og Herren hørte, og han friede dem af alle deres Angester.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Herren er nær hos dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og han vil frelse dem, som have en sønderknust Aand.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Mange Genvordigheder vederfares den letfærdige; men Herren skal udfri ham af dem alle sammen,
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Han bevarer alle hans Ben; ikke et af dem skal blive sønderbrudt.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Ulykken skal dræbe den ugudelige, og de, som hade den retfærdige, skulle dømmes skyldige. Herren forløser sine Tjeneres Sjæl; og alle de, som forlade sig paa ham, skulle ikke dømmes skyldige.
