Zsoltárok 33
1 Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
Psalmus David. [Exsultate, justi, in Domino; rectos decet collaudatio.
2 Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
Confitemini Domino in cithara; in psalterio decem chordarum psallite illi.
3 énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
Cantate ei canticum novum; bene psallite ei in vociferatione.
4 Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
Quia rectum est verbum Domini, et omnia opera ejus in fide.
5 Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
Diligit misericordiam et judicium; misericordia Domini plena est terra.
6 Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
Verbo Domini cæli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum.
7 Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
Congregans sicut in utre aquas maris; ponens in thesauris abyssos.
8 Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
Timeat Dominum omnis terra; ab eo autem commoveantur omnes inhabitantes orbem.
9 Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
Quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit et creata sunt.
10 Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
Dominus dissipat consilia gentium; reprobat autem cogitationes populorum, et reprobat consilia principum.
11 Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
Consilium autem Domini in æternum manet; cogitationes cordis ejus in generatione et generationem.
12 Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
Beata gens cujus est Dominus Deus ejus; populus quem elegit in hæreditatem sibi.
13 Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
De cælo respexit Dominus; vidit omnes filios hominum.
14 székének helyéből nézett a föld minden lakóira
De præparato habitaculo suo respexit super omnes qui habitant terram:
15 ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
qui finxit sigillatim corda eorum; qui intelligit omnia opera eorum.
16 Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
Non salvatur rex per multam virtutem, et gigas non salvabitur in multitudine virtutis suæ.
17 hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
Fallax equus ad salutem; in abundantia autem virtutis suæ non salvabitur.
18 Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
Ecce oculi Domini super metuentes eum, et in eis qui sperant super misericordia ejus:
19 hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
ut eruat a morte animas eorum, et alat eos in fame.
20 Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
Anima nostra sustinet Dominum, quoniam adjutor et protector noster est.
21 mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
Quia in eo lætabitur cor nostrum, et in nomine sancto ejus speravimus.
22 Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!
Fiat misericordia tua, Domine, super nos, quemadmodum speravimus in te.]
