Zsoltárok 33
1 Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
Gij rechtvaardigen, heft Jahweh een jubelzang aan; De psalm is een lust voor de vromen!
2 Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
Looft Jahweh met citers, Bespeelt voor Hem de tiensnarige harp;
3 énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
Stemt een nieuw lied voor Hem aan, Tokkelt de lieren, lustig en luid!
4 Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
Want Jahweh’s woord is waarachtig, Onveranderlijk al zijn daden.
5 Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
Gerechtigheid en recht heeft Hij lief; Van Jahweh’s goedheid is de aarde vol.
6 Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
Door het woord van Jahweh zijn de hemelen gemaakt, Door de adem van zijn mond heel hun heir;
7 Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
Hij verzamelde het water der zee in een zak, Legde de oceanen in schuren op.
8 Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
Heel de aarde moet Jahweh vrezen, Al de bewoners der wereld Hem duchten.
9 Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
Want Hij sprak: en het was; Hij gebood: en het stond.
10 Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
De raadslagen der volken gooit Jahweh omver, Hij verijdelt de plannen der naties;
11 Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
Maar Jahweh’s raadsbesluit staat in eeuwigheid vast: Wat zijn hart heeft bedacht, van geslacht tot geslacht.
12 Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
Gelukkig de natie, die Jahweh tot God heeft, Het volk, dat Hij Zich tot erfdeel verkoos!
13 Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
Jahweh ziet neer uit de hemel, Richt zijn blik op alle kinderen der mensen.
14 székének helyéből nézett a föld minden lakóira
Hij let van de plaats, waar Hij troont, Op alle bewoners der aarde:
15 ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
Hij, die aller hart heeft geschapen, En al hun daden doorgrondt.
16 Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
Geen koning overwint door de macht van zijn heir, Geen held wordt gered door geweldige kracht;
17 hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
Ook het ros kan de zege niet schenken, Door zijn grote snelheid niet redden.
18 Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
Maar het oog van Jahweh rust op hen, die Hem vrezen, En die op zijn goedheid vertrouwen:
19 hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
Om ze te redden van de dood, Ze in het leven te houden bij hongersnood.
20 Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
Onze ziel blijft opzien tot Jahweh: Hij is onze hulp en ons schild;
21 mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
In Hem verheugt zich ons hart, Wij vertrouwen op zijn heilige Naam.
22 Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!
Uw genade, o Jahweh, dale over ons neer, Naarmate wij op U blijven hopen!
