Zsoltárok 33
1 Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
Jubler i Herren, I retfærdige, for de oprigtige sømmer sig Lovsang;
2 Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
lov HERREN med Citer, tak ham til tistrenget Harpe;
3 énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
en ny Sang synge I ham, leg lifligt på Strenge til Jubelråb!
4 Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
Thi sandt er HERRENs Ord, og al hans Gerning er trofast;
5 Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
han elsker Retfærd og Ret, af HERRENs Miskundhed er Jorden fuld.
6 Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
Ved HERRENs Ord blev Himlen skabt og al dens Hær ved hans Munds Ånde.
7 Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
Som i Vandsæk samled han Havets Vand, lagde Dybets Vande i Forrådskamre.
8 Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
Al Jorden skal frygte for HERREN, Alverdens Beboere skælve for ham;
9 Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
thi han talede, så skete det, han bød, så stod det der.
10 Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
HERREN kuldkasted Folkenes Råd, gjorde Folkeslags Tanker til intet;
11 Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
HERRENs Råd står fast for evigt, hans Hjertes Tanker fra Slægt til Slægt.
12 Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
Saligt det Folk, der har HERREN til Gud, det Folkefærd, han valgte til Arvelod!
13 Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
HERREN skuer fra Himlen, ser på alle Menneskens Børn;
14 székének helyéből nézett a föld minden lakóira
fra sit Højsæde holder han Øje med alle, som bor på Jorden;
15 ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
han, som danned deres Hjerter til Hobe, gennemskuer alt deres Værk.
16 Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
Ej frelses en Konge ved sin store Stridsmagt, ej fries en Helt ved sin store Kraft;
17 hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
til Frelse slår Stridshesten ikke til, trods sin store Styrke redder den ikke.
18 Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
Men HERRENs Øje ser til gudfrygtige, til dem, der håber på Nåden,
19 hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
for at fri deres Sjæl fra Døden og holde dem i Live i Hungerens Tid.
20 Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
På HERREN bier vor Sjæl, han er vor Hjælp og vort Skjold;
21 mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
thi vort Hjerte glæder sig i ham, vi stoler på hans hellige Navn.
22 Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!
Din Miskundhed være over os, HERRE, såsom vi håber på dig.
