Zsoltárok 33
1 Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
Synger med Fryd, I retfærdige, i Herren! Lovsang sømmer sig for de oprigtige.
2 Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
Takker Herren med Harpe; og leger for ham paa Psaltre med ti Strenge.
3 énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
Synger ham en ny Sang, leger lifligt paa Strengeleg med Frydeklang.
4 Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
Thi Herrens Ord er ret, og al hans Gerning er trofast.
5 Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
Han elsker Retfærdighed og Dom; Jorden er fuld af Herrens Miskundhed.
6 Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
Himlene ere gjorte ved Herrens Ord og al deres Hær ved hans Munds Aande.
7 Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
Han holder Vandet sammen i Havet som en Dynge; han lægger de dybe Vande i Forraadskamre.
8 Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
Al Jorden frygte Herren! alle Verdens Indbyggere bæve for ham!
9 Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
Thi han talte, og det skete; han bød, saa stod det der.
10 Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
Herren gjorde Hedningernes Raad til intet, han forstyrrede Folkenes Tanker.
11 Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
Herrens Raad bestaar evindelig, hans Hjertes Tanker fra Slægt til Slægt.
12 Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
Saligt er det Folk, hvis Gud Herren er, det Folk, som han udvalgte sig til Arv.
13 Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
Herren skuede ud fra Himmelen, han saa alle Menneskens Børn.
14 székének helyéből nézett a föld minden lakóira
Han saa ned fra sit Højsæde til alle Jordens Indbyggere.
15 ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
Han er den, som danner deres Hjerter til Hobe, som agter paa alle deres Gerninger.
16 Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
En Konge frelses ikke ved stor Magt, en vældig fries ikke ved stor Kraft.
17 hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
Hesten slaar fejl til Frelse og kan ikke redde ved sin store Styrke.
18 Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
Se, Herrens Øje er til dem, som ham frygte, som haabe paa hans Miskundhed,
19 hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
for at fri deres Sjæl fra Død og holde dem i Live i Hungersnøden.
20 Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
Vor Sjæl bier efter Herren, han er vor Hjælp og vort Skjold.
21 mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
Thi i ham glædes vort Hjerte; thi vi forlade os paa hans hellige Navn.
22 Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!
Herre! din Miskundhed være over os, ligesom vi haabe paa dig!
