Zsoltárok 31

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!

För sångmästaren; en psalm av David. Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam, befria mig genom din rättfärdighet.

2 Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.

Böj ditt öra till mig, rädda mig snarligen; var mig en fast klippa, en bort till min frälsning.

3 Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.

Ty du är mitt bergfäste och min bort, och du skall, för ditt namns skull, leda och föra mig.

4 Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.

Du skall draga mig ur det nät som de lade ut för mig; ty du är mitt värn.

5 Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!

I din hand befaller jag min ande; du förlossar mig, HERRE, du trofaste Gud.

6 Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.

Jag hatar dem som hålla sig till fåfängliga avgudar, men jag förtröstar på HERREN.

7 Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát. tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;

Jag vill fröjda mig och vara glad över din nåd, att du ser till mitt lidande, att du låter dig vårda om min själ i nöden

8 és nem szolgálta. ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.

och icke överlämnar mig i fiendens hand, utan ställer mina fötter på rymlig plats.

9 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.

Var mig nådig, HERRE, ty jag är i nöd; av sorg är mitt öga förmörkat, ja, min själ såväl som min kropp.

10 Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.

Ty mitt liv har försvunnit i bedrövelse och mina år i suckan; min kraft är bruten genom min missgärning, och benen i min kropp äro maktlösa.

11 Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.

För alla mina ovänners skull har jag blivit till smälek, ja, till stor smälek för mina grannar och till skräck för mina förtrogna; de som se mig på gatan fly undan för mig.

12 El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.

Jag är bortglömd ur hjärtat, såsom vore jag död; jag har blivit såsom ett sönderslaget kärl.

13 Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.

Ty jag hör mig förtalas av många; skräck från alla sidor! De rådslå med varandra mot mig och stämpla för att taga mitt liv.

14 Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.

Men jag förtröstar på dig, HERRE; jag säger: "Du är min Gud."

15 Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

Min tid står i dina händer; rädda mig från mina fienders hand och mina förföljare.

16 Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.

Låt ditt ansikte lysa över din tjänare; fräls mig genom din nåd.

17 Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba! (Sheol h7585)

HERRE, låt mig icke komma på skam, ty jag åkallar dig; låt de ogudaktiga komma på skam och varda tystade i dödsriket. (Sheol h7585)

18 Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.

Må lögnaktiga läppar förstummas, de som tala vad fräckt är mot den rättfärdige, med högmod och förakt.

19 Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a. z ember fiainak előtte.

Huru stor är icke din godhet, den du förvarar åt dem som frukta dig, och den du bevisar inför människors barn mot dem som taga sin tillflykt till dig!

20 Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.

Du beskärmar dem i ditt ansiktes beskärm mot människors sammangaddning; du döljer dem i din hydda mot tungors angrepp.

21 Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.

Lovad vare HERREN, ty han har bevisat mig sin underbara nåd genom att beskära mig en fast stad!

22 Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.

Ty väl sade jag i min ångest: "Jag är bortdriven från dina ögon." Likväl hörde du mina böners ljud, när jag ropade till dig.

23 Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.

Älsken HERREN, alla I hans fromme. HERREN bevarar de trogna, men han vedergäller i fullt mått den som över högmod.

24 Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.

Varen frimodiga och oförfärade i edra hjärtan, alla I som sätten edert hopp till HERREN.